Jn 19,12-42 (Káldi-Neovulgáta)
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: »Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.« Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának. A húsvét készületnapja volt akkor, körülbelül a hatodik óra. Így szólt a zsidókhoz: »Íme, a ti királyotok!« De azok így kiáltoztak: »El vele, el vele, feszítsd meg őt!« Pilátus megkérdezte tőlük: »A királyotokat feszítsem meg?« A főpapok azt felelték: »Nincs királyunk, csak császárunk!« Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez volt ráírva: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya.« Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: »Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: ‘A zsidók királya vagyok’!« Pilátus azt felelte: »Amit írtam, azt megírtam!« A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták egymásnak: »Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!« Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: A katonák tehát ezt tették. »Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek« . Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány. Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!« Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét. A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: »Csontját ne törjék össze« . Egy másik Írás pedig azt mondja: »Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak« . Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. Fogták tehát Jézus testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 19,12-42 (Szent István Társulati Biblia)
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!” E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, a királyotok!” De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ezzel átvették Jézust. Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősíttette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz; héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!” Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek. Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztrefeszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjétek!” Vagy egy másik helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – bár a zsidóktól való félelmében csak titokban –, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha és aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 19,12-42 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani. De a zsidók így kiáltoztak: – Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Hiszen aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak. Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak, héberül pedig gabbatá nak neveztek. A húsvéti előkészület napja volt, dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: – Íme, a királyotok! – El vele, el vele, feszítsd meg őt! – kiáltották. – A királyotokat feszítsem meg? – kérdezte Pilátus. – Nincs más királyunk, csak a Császár! – válaszolták a főpapok. Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust. Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról; középen volt Jézus. Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.” A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, ami héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: – Ne hagyd, hogy ez álljon a feliraton: „A zsidók királya!” – hanem ahogy ő mondta: „A zsidók királya vagyok.” – Amit írtam, megírtam – válaszolta Pilátus. A katonák pedig, miután keresztre feszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy-egy részt. Fogták az ingét is, de mivel az ing varratlan volt, felülről végig egybeszőve, ezt mondták egymásnak: – Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: Elosztották ruháimat maguk között, és ingemre sorsot vetettek . Ezt tették a katonák. Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: – Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: – Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány. Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: – Szomjazom! Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. Miután Jézus elfogadta, ezt mondta: – Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kiadta lelkét. Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte, ahonnét azonnal vér és víz jött ki. Aki pedig ezt látta, tanúságot tesz róla, és tanúságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontját ne törjék meg . Az Írásnak egy másik helye pedig így szól: Majd azt fogják nézni, akit átszúrtak . Ezután Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy százfontnyit. Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 19,12-42 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.” E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek. Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek itt a királyotok.” Azok újra kiáltoztak: „ El vele, el vele! Keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Királyotokat feszítsem keresztre?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk.” Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették. Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. Ott keresztre feszítették és két másikat is vele jobb és bal felől, középen pedig Jézust. Pilátus táblát is készíttetett és a keresztfára erősíttette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Sok zsidó olvasta ezt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva. Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne így írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” Pilátus elutasította őket: „Amit írtam, megírtam.” Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. Megbeszélték egymás közt: „Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és sorsot vetettek köntösöm fölött.” A katonák így is tettek. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. Ezért, hogy az Írás egészen beteljesedjék, szólt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel átitatott szivacsot és szájához emelték. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét. Készület napja volt. A zsidók tehát kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Odamentek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt megfeszítettek. Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki. Aki ezt látta, tanúskodik róla és tanúsága igaz. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjék.” És más helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.” Arimateai József, aki a zsidóktól való félelmében csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Mire az elment és levette a testet. Odajött Nikodémus is, aki annak idején éjszaka ment (Jézushoz), és hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
